Rólam Galéria Magyar várak Letöltések Kapcsolat
Kezdőlap


Ghyczy György festőművész

1953. október 14. született, Budapesten

Grafikai és Könyvművészeti Főiskola, Lipcse (1990)

Pályafutás: 1978-1991 tervező grafikus, tervező szerkesztő (Múzsák-, Agora-, Corvina Könyvkiadó)

Család: nős, felesége, Fáy G. Tünde zenész, gitár tanár, fia, Csongor (30) képzőművész, rajztanár

Díjak: Országos festménypályázat II. díj (1976), F.I.N. plakát pályázat fődíj (1982) Canon nemzetközi grafikai pályázat I. díj (2005) Pro Urbe Erzsébetváros (2007)

Megjelent könyv: Az első ötvenezer évem (2003)

1996-tól rendszeres alkotója a Dúzsi Művésztelepnek

1997-től a Nyitott Műterem alapítója és vezetője

2008-tól minden évben oktat az Ercsi Művésztelepen



1953-ban születtem Budapesten.

A gimnázium, illetve a magyartanárom, Szabó András, meghatározó volt számomra. Ott kerültem szoros kapcsolatba a művészettel. Érettségi után nyomdaipari szakiskolát végeztem, majd hosszú időn keresztül különböző könyvkiadóknál (Múzsák, Corvina, Agora) dolgoztam tervezőként, illetve grafikusként. Prof. Wunderlich tanítványa voltam a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán.


A 80-as években az Agora szalon kiállítója voltam. Az Art-el társulatába tartoztam 70-es évek közepétől. Rendszeresen részt vettem az Agora nemzetközi képzőművészeti találkozó munkájában. 1997-ben jött létre a Dúzsi Művésztelep, amelynek indulástól résztvevője vagyok a mai napig. 2007-től az Ercsi Művésztelepen segítem minden nyáron a festők munkáját. Rendszeresen állítok ki a Muravidék Kulturális Egyesület képzőművész szekciójával. Részt veszek a Miskolci Grafikai Biennálé, a Kisgrafikai Biennálé, a Salgótarjáni  Rajz triennálé kiállításain. Több száz kiállítást tudhatok magam mögött, úgy itthon, mint Európa sok nagyvárosában. Jó néhány pályázaton értem el eredményeket.


1998 márciusában hoztam létre a Nyitott Műtermet, a III. számú Szociális Szolgáltató Központ (Nyugdíjasház) I. emeleti használaton kívüli büféjében, amit azóta is vezetek. A műterem eredeti célja egy egyszerű kuriózumteremtés volt: bárki, idős vagy fiatal akár az utcáról is, bejöhessen és beleszagolhasson egy festőműterem illatába, megismerhesse az itt zajló munkát, találkozhasson egy festővel, hogy számára érthetőbbé váljon a művészet miszticizmusa. Az évek folyamán, főleg idősek, nyugdíjasok csoportjává alakult, akik több – kevesebb rendszerességgel járnak a műterembe alkotni.

Már tizenöt éve foglalkozom idős emberekkel, művészettel kapcsolatos előadásokat tartok számukra, segítem őket a napi művészeti tevékenységükben, szinte művészetterápiaként. 2005 novemberében előadást tartottam Darmstadtban a „Quo vadis Europe” című nemzetközi konferencián. Résztvevője és előadója voltam az I. és  II. Művészetterápiás Világkongresszusnak (2006, 2011), az Áramlásban II. művészetterápiás konferenciának 2009-ben.  Rendszeresen írok, írtam cikkeket (Múzsák Művészeti Magazin, Metropol, Lupe Magazin, stb.) a művészetről, illetve az idősek művészeti tevékenységéről különböző lapokban. 2007. őszén Pro Urbe Erzsébetváros kitüntetést kaptam Erzsébetváros

közösségét szolgáló képzőművészeti és kultúraközvetítő munkámért.

Életutam